Történt egyszer, hogy lehetőségem nyílt kiutatzni Németországba  3 hétre az ottani rokonaimhoz (apámhoz) nyaralni. Se szó se beszéd lecsaptam az ajánlatra, aztán azon kaptam magamat, hogy vasárnap reggel 9 óra van, ülünk a kocsiban és kanyarodunk fel valamelyik autópályára. Kezdeti lelkesedésem megcsappant a hír hallatán, hogy 12 órát fogunk utazni, tudniillik Saarland a Francia-Luxemburgi határnál helyezkedik el így át kell masírozi egész Németországon. Az utat a tankolásokon és kedves utitársam és régi barátom - Dia - pisilési ruhamain kívül csak a hatalmas gyorszáporok szakították meg. Ilyenkor még a szélvédőn sem láttunk ki, így 150 km/h-s átlagtempónkat gyorsan megtizedeltük. Az úton megtudtuk milyen programjaink is lesznek, kaptunk egy kis eligazítást. A lakás Düppenweiler mellett a semmi közepén egy nagy házban volt, amelyben a helyi gazdag-alkoholista-német főbérlőúr (Christoph) több lakást is albérletre kínál. A legközelebbi bolt 1 km-re van, a legközelebbi nagyobb város meg 7 km-re. Hogy ne unatkozzunk és még egy kis zsebpénzt is keressünk árbájtoltunk is. Vassen, Puccen etc. Medencét takarítottunk, kocsit mostunk-porszívóztunk, és ezt mind nem is rossz pénzért, Ötöt kaptuk óránként azokból a komolyanvehetetlen-papírbankókból.

A ház mögött volt egy rancs, ahol néhány ember a lovait tartotta.

Diát ez a tény felettébb szórakoztatta.

Sajnos a dolgok úgy alakultak, hogy a 3 hét nyralás-munka-szórakozásból csak 1 hét lett így megpróbáltunk valamit alkotni. A legközelebbi faluban éppen fesztivál volt. Olyan mont nálunk a faluban az utcabál csak sokkal nagyobb és színvonalasabb. Bementünk a faluba, megkóstoltuk a helyi söröket(Amik mellesleg nem olyan jók mint ahogyan azt a német sörökről beszélik, de kifejezetten kellemes.), német élőzenét hallgattunk. 

A fogadóba ahova betértünk egy eredeti angol telefonfüle volt kiállítva a játékgépek és a szerencsejátékfüggő alkoholista mellé.

Természetesen a mulatozásban, a német rap és diszkófeldolgozások közepette megéhezik az ember, így kerestünk egy szímpatikus kajásbódét. Egy útelágazásban néhány sizmpatikus német úr egy hatalmas grilltálcán húsokat grillezett. Vásárolni nem lehetett belőle, annak egy speciális módja van. Meg kell keresni a húshoz tartozó bódét, fizetni, majd kapunk egy maroknyi zsömlét. Ebbe a zsölébe a fentebb említett urak belehelyezik a kiválasztott húst. Kiadós kaja, és még finom is. Fűszeres, kissé füstölt tarja, jól átsütve.

Mi még kúltúráltan el tudtuk fogyasztani a túlméretezett húst. Láttam, ahogy egy hölgy kiszsemléjébe egy jó 30cm-es sültkolbászt helyeznek keresztbe.

Sajnos Németország rossz oldalával is találkoztunk a legközelebbi nagyvárosban, Dilingenben. A hatalmas füstöt okádó acélszerkezetekkel, csövekkel és szénporral telített gyár kb. egy esztergom nagyságú területen helyezkedik el. A Hütte nevezetű acélkohászat egyébként a második világháborúban német tankok burkolatának ezreit öntötte. Logója -a kör benne a kereszttel felette korona- megtalálható a világháborús páncélosok nagy részén.

A gyár egy kis szelete.

Végezetül egy érdekesség amit itthon egyáltalán nem lehet látni, egy cigaretta automata. Kicsit furcsállottam, hogy egy kis pisis is dohányárúhoz juthat egy ilyen fejlett országban, de nem iylen egyszerű a dolog. Egy alaposabb vizsgálódás után rájöttem: Ahhoz hogy valaki hódolni tudjon a káros szenvedélyének egy "ÁJDÍ-kárdot" kell betenie, a gép leolvassa a kort, majd dönt, hogy kiadja e a koprsószeget. Jó kis találmány. Ráadásul a cigaretta automaták nekem mindig kicsit posztapokaliptikus hangulatot idéznek (khmm... fallout, bioshock)

Mindent összevetve jó kis kiruccanás volt. Világot láttunk. Bár nem volt olyan hosszú mint amit terveztem de így is jó volt. Végül még megemlítenék egy nagy problémát, a nyelvet. Az elvárásaimmal ellentétben nem sokan beszélik az angolt. Kicsit meg voltam lőve amikor boltba mentünk, de fantasztikus mutogatási képességeimnek köszönhetően mindíg megkaptuk ami kellett. Egyszer egy ember azt mondta, hogy közép európában a német nyelv nélkül megmozdulni sem lehet. Hát igaza volt. (Bár ettól függetlenül nem bánom sem az angolt sem az oroszt.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.