A Paradicsom (Solanum lycopersicum) a burgonyafélék családjába tartozó növény, Dél- és Közép-Amerikában őshonos. Népies neve: paradicska, tomata, tomató. A magyar Paradicsom szó a „Paradicsom almája”, „paradicsomalma” kifejezésből rövidült. A növény „alma” nevét máig őrzi az olasz neve (pomodoro, azaz „aranyalma”). A paradicsom spanyolul tomate, ami azték eredetű szó.

NADE KIT IZGAT EZ?

 A Paradicsom természetét csak a tapasztalat, a megfigyelés és a természetes környezetébe való beavatkozás után ismerhetjük csak igazán ki. Ránézésre kedves, bájos kb 160cm magas barnahajú szende lányank tűnik. DE AZ ISTENÉRT KEDVES OLVASÓ NE HAGYJA MAGÁT ÁTVERNI! A Paradicsom igen durva is tud lenni. Az ökle kemény mint a beton, a karmai penge élesek, a szemében Dante poklát is felülmúló tűz ég, a haja néha Medúzát idéző kígyókká alakul, kéjes vigyorával pedig hipnotizál! Ha pedig netalán hátat fordítana neki ne várjon kegyelmet, olyat fog rácsapni, hogy az felér Udun lángjainak égetésével.

-Inkább kaptam volna akut intermittáló porfíriát minthogy megismertem volna...-

Egyetlen hatásos fegyver, egyetlen hatásös módszer van a Paradicsom ellen, De azt nagyon kockázatos és veszélyes használni. Először is meg kell közelíteni. Ez már önmagában is veszélyes feladat, de ha valakinek egy ninját meghaladó lopakodási képességei vannak, és sikeresen elvégezte ezt a feladatot akkor túl van a nehezén. A következő lépéshez szükség lesz egy mutatóujjra. Ezt a végtagot határozottan bele kell nyomni a fent említett Paradicsom viccközpontjába ez a scapula jobb alsó oldalán helyezkedik el. Egy határozott nyomás és kész, a Paradicsom le van fegyverezve.

Történt egyszer, hogy lehetőségem nyílt kiutatzni Németországba  3 hétre az ottani rokonaimhoz (apámhoz) nyaralni. Se szó se beszéd lecsaptam az ajánlatra, aztán azon kaptam magamat, hogy vasárnap reggel 9 óra van, ülünk a kocsiban és kanyarodunk fel valamelyik autópályára. Kezdeti lelkesedésem megcsappant a hír hallatán, hogy 12 órát fogunk utazni, tudniillik Saarland a Francia-Luxemburgi határnál helyezkedik el így át kell masírozi egész Németországon. Az utat a tankolásokon és kedves utitársam és régi barátom - Dia - pisilési ruhamain kívül csak a hatalmas gyorszáporok szakították meg. Ilyenkor még a szélvédőn sem láttunk ki, így 150 km/h-s átlagtempónkat gyorsan megtizedeltük. Az úton megtudtuk milyen programjaink is lesznek, kaptunk egy kis eligazítást. A lakás Düppenweiler mellett a semmi közepén egy nagy házban volt, amelyben a helyi gazdag-alkoholista-német főbérlőúr (Christoph) több lakást is albérletre kínál. A legközelebbi bolt 1 km-re van, a legközelebbi nagyobb város meg 7 km-re. Hogy ne unatkozzunk és még egy kis zsebpénzt is keressünk árbájtoltunk is. Vassen, Puccen etc. Medencét takarítottunk, kocsit mostunk-porszívóztunk, és ezt mind nem is rossz pénzért, Ötöt kaptuk óránként azokból a komolyanvehetetlen-papírbankókból.

A ház mögött volt egy rancs, ahol néhány ember a lovait tartotta.

Diát ez a tény felettébb szórakoztatta.

Sajnos a dolgok úgy alakultak, hogy a 3 hét nyralás-munka-szórakozásból csak 1 hét lett így megpróbáltunk valamit alkotni. A legközelebbi faluban éppen fesztivál volt. Olyan mont nálunk a faluban az utcabál csak sokkal nagyobb és színvonalasabb. Bementünk a faluba, megkóstoltuk a helyi söröket(Amik mellesleg nem olyan jók mint ahogyan azt a német sörökről beszélik, de kifejezetten kellemes.), német élőzenét hallgattunk. 

A fogadóba ahova betértünk egy eredeti angol telefonfüle volt kiállítva a játékgépek és a szerencsejátékfüggő alkoholista mellé.

Természetesen a mulatozásban, a német rap és diszkófeldolgozások közepette megéhezik az ember, így kerestünk egy szímpatikus kajásbódét. Egy útelágazásban néhány sizmpatikus német úr egy hatalmas grilltálcán húsokat grillezett. Vásárolni nem lehetett belőle, annak egy speciális módja van. Meg kell keresni a húshoz tartozó bódét, fizetni, majd kapunk egy maroknyi zsömlét. Ebbe a zsölébe a fentebb említett urak belehelyezik a kiválasztott húst. Kiadós kaja, és még finom is. Fűszeres, kissé füstölt tarja, jól átsütve.

Mi még kúltúráltan el tudtuk fogyasztani a túlméretezett húst. Láttam, ahogy egy hölgy kiszsemléjébe egy jó 30cm-es sültkolbászt helyeznek keresztbe.

Sajnos Németország rossz oldalával is találkoztunk a legközelebbi nagyvárosban, Dilingenben. A hatalmas füstöt okádó acélszerkezetekkel, csövekkel és szénporral telített gyár kb. egy esztergom nagyságú területen helyezkedik el. A Hütte nevezetű acélkohászat egyébként a második világháborúban német tankok burkolatának ezreit öntötte. Logója -a kör benne a kereszttel felette korona- megtalálható a világháborús páncélosok nagy részén.

A gyár egy kis szelete.

Végezetül egy érdekesség amit itthon egyáltalán nem lehet látni, egy cigaretta automata. Kicsit furcsállottam, hogy egy kis pisis is dohányárúhoz juthat egy ilyen fejlett országban, de nem iylen egyszerű a dolog. Egy alaposabb vizsgálódás után rájöttem: Ahhoz hogy valaki hódolni tudjon a káros szenvedélyének egy "ÁJDÍ-kárdot" kell betenie, a gép leolvassa a kort, majd dönt, hogy kiadja e a koprsószeget. Jó kis találmány. Ráadásul a cigaretta automaták nekem mindig kicsit posztapokaliptikus hangulatot idéznek (khmm... fallout, bioshock)

Mindent összevetve jó kis kiruccanás volt. Világot láttunk. Bár nem volt olyan hosszú mint amit terveztem de így is jó volt. Végül még megemlítenék egy nagy problémát, a nyelvet. Az elvárásaimmal ellentétben nem sokan beszélik az angolt. Kicsit meg voltam lőve amikor boltba mentünk, de fantasztikus mutogatási képességeimnek köszönhetően mindíg megkaptuk ami kellett. Egyszer egy ember azt mondta, hogy közép európában a német nyelv nélkül megmozdulni sem lehet. Hát igaza volt. (Bár ettól függetlenül nem bánom sem az angolt sem az oroszt.)

Már régóta tervezem a blogolást, de eddig nem nagyon szántam rá magam. Egy unalmas percemben aztán mégis csak megcsináltam ezt a blogot. Nem tervezek specifikusan csak egy témakörről írni, ami jön az jön aki olvassa az meg olvassa.

Krumpli és majomkodás.

Elég fura cím, dehát nemépen-épelméjű földi valómból ez született. A krumpli az krumpli. Azt mindenki szereti. (Ha egy paradicsom olvasná ezt, üzenem neki hogy igen, valóban krumpli.) A majomkodás meg eléggé jellemző rám, ezt sokan mondják, tehát valószínűleg nem alaptalan. Egyébként a majmokat tessék szeretni, nagyon aranyos állatok ráadásul okosak is. Ezt a mellékelt ábra mutatja: 

*Majmus Aurelius beállás*

Hát ezzel köszöntöm minden kedves olvasómat, bármennyire is szűk számmal fordulnak be az internetnek eme eldugott, sötét zugába.